Van kire szavazni

A 4K! nekivág a választásoknak

Nagy Nándor nyílt levele Tuzson Bence Fideszes képviselőjelöltnek

2014.04.01. 17:40

Nagy Nándor Pest megye 5. választókerületében indul a 4K! egyéni képviselőjelöltjeként. A körzetbe tartozó települések: Csomád, Csömör, Dunakeszi, Erdőkertes, Fót, Göd, Őrbottyán, Veresegyháza.

nandi.jpgTisztelt Képviselőjelölt társam!

Az elmúlt napokban sikerült kigyömöszölnöm a postaládámból egy sportújság és bulvárnapilap törvénytelen gyermekeként fogant „Hajrá Magyarország” című kiadványukat. Egy laikusnak is első ránézésre feltűnik, hogy a teljes belső dupla oldal – némi jóindulatú túlzással – csupán egyhatod részét tölti ki szöveg. Ebből is rögtön látszik, hogy Önnek nincs mondanivalója a választópolgároknak. Igazán kár volt ezt a hatalmas felületet erre pazarolni, egy szép nemzeti népmesének sokkal jobban örültek volna az emberek. Ahhoz már úgy is hozzászoktak az elmúlt években. Végigolvasva a leközölt álinterjút "nagyinterjút", egészen bizonyossá vált, amit eddig is mindenki tudott, hogy tisztelt képviselőjelölt társam annyit jár csupán a választókörzetében, azt is autóval, míg elér a Dunakeszi táblától a Polgármesteri Hivatalig.

Aki a budai hegyekből tekint a választókörzetére, annak bizony „térkép e táj”. Mivel nem él a választói között, nem ismeri, nem is ismerheti a hétköznapi embereket és mindennapi problémáikat. Akinek budai elit iskolába jár a gyermeke, az nem tudja, milyen állapotok uralkodnak valójában a térség közoktatási intézményeiben. Nem szembesül az elképesztő mértékű óvodai férőhely-hiánnyal. Aki budai elit rendelőben íratja fel magának és gyermekének a lázcsillapítót, fogalma sincs, hogy Dunakeszin a szakorvosi rendelőben félnapos várakozások vannak, a mellékhelyiségekben se szappan, se törülköző, és a mozgássérülteknek átalakított mellékhelyiségben, a falból kiálló vascső hivatott képviselni az akadálymentesítést.

Ha ne adj’ Isten egyszer lejönne az óriásplakátokról – amit az azt kezelő cég roppant korrekt módon „félretett” önöknek és csak önöknek, ezen a tényen csak az Uniós inspiciálás idejére voltak képesek változtatni – és uram bocsá’ gyalog nekivágna az utcáknak, akkor rögtön látná, hogy amit leírt, vagy leírtak Önnek, nem igaz. Látná, hogy az újonnan aszfaltozott utak kátyúsak, látná, hogy minden melldöngetés ellenére Dunakeszin nem csak egy olyan utca van, ami nincs ellátva szilárd burkolattal. Az egyik ilyen éppen Dunakeszi szívében található, mi tagadás, roppant archaikus képet kölcsönöz az utcának száraz időben. De esős, havas-latyakos időjárás esetén csupán több extrémsport kombinációjának ismeretével lehetséges a közlekedés, és hiába ígérik minden létező fórumon, az utca lakói már nem hiszik el, hogy egyszer eljön az idő, amikor majd esős időben is tudnak közlekedni. Ha sétálna néhanapján, látná továbbá azt is, hogy milyen állapotban vannak a közutak, mennyire elhanyagoltak a parkok, játszóterek. Sorra zárnak be a kisboltok, mennek csődbe a kis cégek.

Tudja, kedves képviselőjelölt társam, roppant nagy előnye van annak, ha az ember – akár képviselőjelöltként – saját maga gyűjti az ajánlásokat, és nem csupán begyűjti valamelyik új „párttól”, vagy nem csupán szorgos kezek másolják át neki egy adatbázisból. Mi az ajánlásgyűjtés két hetében nem a rezsicsökkentésre gyűjtöttünk aláírásokat, hanem ténylegesen felhatalmazásokat szereztünk a választópolgároktól. Nem úgy, mint Ön, aki ha jól sejtem, talán még azt sem tudja, hogyan is néz ki egy ilyen ajánlóív. Ha Ön is így tett volna, akkor esélye lett volna beszélgetni a hétköznapi emberekkel, és nem csak azokkal, akik a veresegyházi Fidesz faház köré gyűltek, mint a galambok a morzsára. Ekkor, és csak ekkor szerzett volna felhatalmazást az emberektől, hogy képviselje őket. Higgye el nekem, ez nagyon nemes érzés, talán Önnek is lesz módja egyszer ezt megtapasztalni, megszerezni az emberek bizalmát – nem csupán ötszáz adatot valahonnan.

Ha járna az emberek között az utcán, a közintézményekben, a postán, a közértben, akkor látná, hogy az emberek milyen állapotba kerültek, látná a toldozott-foldozott, de alapjában véve rossz állapotban lévő lakótelepeken élő emberek elkeseredettségét, sokszor nyomorát. De Önöket, oligarchapártokat (ti.: a Fideszt, és az álbalodali pártszövetséget, bárminek is hívják most éppen magukat) sohasem érdekelte a hétköznapi emberek sorsa, az elmúlt 24 évben kizárólag a saját zsebük és a hatalomhoz való görcsös ragaszkodás érdekelte, és az embereket pusztán statisztikai adatoknak tekintették.

Mindezekből akkor érzékelne valamicskét, ha nem minden áron egy túlméretezett papírmaséként akarná az emberek bizalmát megnyerni. Akkor meghallaná azoknak az embereknek a hangját, akik változást akarnak. Mert elegük van a hazugságokból, elegük van, hogy évek óta semmibe veszik őket, hogy semmiről nem kérdezik meg őket, hogy a fejük felett döntenek. Elegük van abból, hogy hónap végén a tárcájukat kell nézni, míg az őket kizsákmányoló kiskirályok milliárdokat lopnak el az adókból és hektárszámra húzzák ki a földet alóluk.

A hétköznapi emberek változást akarnak, mert elegük van. A hétköznapi emberek tudják, hogy ez egyik oligarchapártnak sem érdeke. Csak olyan párttól, és annak képviselőjétől várhatják el, aki az ő oldalukon áll, és ez ebben a körzetben a 4K! – Negyedik Köztársaság.

Tisztelettel:

Nagy Nándor
képviselőjelölt
4K! – Negyedik Köztársaság

1 komment

Folytatjuk! Van itt még dolog

2014.03.06. 11:51

"Sokan el fogunk menni ebből az országból. Sokan szívjuk majd a fogunkat, ha mégis itt maradunk, hogy bele kell szakadni itt az életbe. Sokat fogunk káromkodni amiatt, ami itt megy (én biztos pucérkodok még, mert az vicces). Sokat fogunk öregedni négy év alatt."

pájec1_1.jpg

Az elmúlt napokban sok embertől hallottam, hogy dühös, csalódott, értetlen, és sajnálja, hogy egy csomó kamupártnak sikerült országos listát állítania, nekünk meg nem. Egyrészt nagyon köszönöm a jóérzést meg a bizalmat, amit ezekbe a mondatokba beleraktok, és hálás vagyok azoknak az embereknek, akik bevett szokásaik ellenére mégse maradtak otthon és maradtak távol, hanem eljöttek, és ki-ki aláírással, megosztással, mozgósítással, de akár aluljárózással meg kopogtatással. segítettek. Most nem robbantottunk bankot (<--ez irónia, tudjátok, bizniszpártok folynak a csapból is, ezen viccelődik az előző kifejezés, hiszen, a bizniszpártokkal éles ellentétben, a 4K! mindennél egyértelműbben egy tök komolyan gondolt politikai mozgalom, értitek), viszont állítottunk egy csomó egyéni jelöltet, egy csomó izgalmas ember még játékban van, és ami ennél még ötmilliókétszázhetvenháromezer-ötvenhatszor fontosabb, hogy megismertünk magunkból valamit.

Ez egy politikai mozgalom. A párt egy szervezeti forma – nem a végső értelme a cselekvéseinknek. Nem azért születtünk, hogy csináljunk egy pártot, heló! A pártalakítás, a parlamenti politizálás egy út a sok közül; egy lehetséges módja annak, hogy elérjünk valamit. A részvételt, a beleszólást követeljük. Azt követeljük, hogy az érintettség jogokkal is járjon. A hétköznapi embereket képviseljük.

Ha ezt nem a parlamentből, bársonyszékből csináljuk most négy évig, az nem von le semmit a munkánkból. Hogy most egy úttörőtáboros számháborúban végül is nem lőttünk le elég aláírót, az nem a munkánkat minősíti, bár kétségtelen, hogy lehettünk volna ügyesebbek, gyorsabbak, rafináltabbak, gátlástalanabbak... (Mondjuk nem biztos, hogy egy olyan politikai mozgalomnak, amelyik éppen a tiszta játékot követeli, előnyére válna a csalás és a megátalkodottság. A gyorsaság mondjuk jól jönne.)

Két hétig utcán voltunk. Két hét nagyon sok idő, és nagyon kevés. Nagyon kevés ahhoz, hogy a szimpatizánsainkkal kapcsolatba lépjünk, mindenkit elérjünk; kevés arra, hogy megmutassuk magunkat, és arra is, hogy a tizenakárhányezer aláírás számszerű követelményét teljesítsük. Nálunk jóval nagyobbak is kínlódtak a listaállítással. Mi végül is körülbelül kétezer aláírással maradtunk le a rajtkockáról – sok körzetben, például az én választókörzetemben is, pártíz aláírás hiányzott csak.

Ahhoz viszont épp elég idő két hét, utcán állva, aluljáróban megfagyva, alig aludva, lázasan is dolgozva, egymásban a lelket tartva, hogy megtapasztaljuk azt a bajtársiasságot, ami ebben a csapatban van. Megismertük azt, mit gondolnak az utcán mászkálók arról, amit el akarunk érni.

Mit gondolnának? Imádják.

Ki ne akarná, hogy komolyan vegyék? Hogy beleszólhasson az életébe? Hogy megbecsüljék, és hogy tisztességesen megélhessen? Ezzel nem is volt gond. Aki beleolvasott, akinek volt egy kis türelme végighallgatni, az mind aláírt. (Az őszinteség elég jó módszer.)

De még ennél is sokkal meghatározóbb élmény nekem együtt dolgozni olyan emberekkel, akikben feltétel nélkül megbízhatok, pedig sokukat előtte akár nem is láttam soha. Változatosan teljesítettek (én is), de mind lojálisak voltak. És ez baromi fontos.

Egy szervezetben nem az a meghatározó, hogy mit ír a programjába, vagy miről beszél a nyilvánosságban. Ez is fontos, de. A működését, a döntéseit igazából nem ez a szómágia határozza meg, hanem az a szervezeti működési kultúra, az a légkör, amivel a benne lévők létrehozták. Ahogyan egymással beszélünk. Hiába írnánk le, hogy demokratikusak vagyunk, ha mégis trükköznénk és meccselnénk egymással. Hiába hirdetnénk magunkról például azt, hogy feministák vagyunk, ha reflexből valójában nőellenesek volnánk. Ha nem vállalnánk felelősséget egymásért. Sok ilyet láttam. A világmegváltó mozgalmárok között is.

De ebben a csapatban bízom. A számháborúban didalamaskodni még nőnünk és erősödnünk kell. Én ezt nem bánom. Nem lesz belőlünk ideges csodagyerek-mozgalom, ez sem kár. A parlamenti politizálás összevissza kapkodása helyett sokkal többet fogunk befelé figyelni, fejlődünk és okosodunk.

pájec2.jpg

Sokan el fogunk menni ebből az országból. Sokan szívjuk majd a fogunkat, ha mégis itt maradunk, hogy bele kell szakadni itt az életbe. Sokat fogunk káromkodni amiatt, ami itt megy (én biztos pucérkodok még, mert az vicces). Sokat fogunk öregedni négy év alatt.

Egy válság hatodik éve van; ilyenkor emberek már belehalnak a nehézségekbe. Ki stroke-ba, ki rákba, ki csak úgy magától, de sokunkat felőröl a létharc. Ilyenkor a lehető legostobább stratégia ráerősíteni arra a politikára, ami a válságot okozta: a lopásra, a kisemmizésre, a szigorkodásra, az önzésre. A most befolyással bíró politikusaink mégis ezt csinálják. Valószínűnek tűnik, hogy nem is tudnak mást - eddig terjed a tudományuk.

Erre rá kell tudni készülni. Kivárjuk, amíg eljön a mi időnk parlamentbe jutni, és addig nagyon sok dolgunk is van még. Folytatjuk az utcán, ahonnan indultunk, ahol mindig is ott voltunk (én az ablakrácsokon lógást mondjuk eléggé szeretem). Elég baj az, hogy a hétköznapi embereket semmibe vevő demokráciák, mint amilyen a rendszerváltáskor létrehozott harmadik magyar köztársaság is, nem biztosítják a szükséges feltételeket ahhoz, hogy beleszólhassunk az életünket érintő döntésekbe. Nem fogjuk elfogadni ezeket a játékszabályokat, nem fogjuk a parlamenti küszöbhöz mérni magunkat. Mi azon dolgozunk, hogy ez az értékrend megváltozzon. És hát, mit van mit tenni? Igazunk van.

A képekért köszönet Csöre Andrásnak, a Hunyadi téri piacon lőtte őket.

A csöcslengetés elmarad

4K!
2014.03.04. 14:03

csocslengetes_elmarad.jpg

A kéthetes aláírásgyűjtés végén 16 jelöltünk adta le a szükséges mennyiségű aláírást. Az országos listához szükséges 16 ezer aláírásból 14 ezret gyűjtöttünk össze. Országos lista nélkül április 6-án nem lehet az egész országban szavazni a 4K!-ra, csak azokon a helyeken, ahol egyéni jelöltünk van.

Az aláírásgyűjtés utolsó napjaiban rengetegen keresték a 4K!-t, hogy aláírjanak. Köszönjük mindenkinek a támogatást!

Az önkénteseink az elmúlt két hétben becsülettel helyt álltak az utcákon. A 4K!-nak mindenki meggyőződésből, a saját idejéből áldozva, sokan szabadságot kivéve, nem pedig fizetségért gyűjtött aláírásokat, mint a parlamenti pártoknál és a bizniszpártoknál. Mindenkinek köszönjük az áldozatvállalást!

Magyarország a rendszerváltás óta zsákutcába jutott. Az ország nem tud tovább az Orbán-Gyurcsány-rendszerben élni. Iszonyatos feszültségek halmozódtak fel, és robbanás közeli állapotban van a társadalom. Az idei választáson azonban továbbra is a múlt leszerepelt figurái feszülnek egymásnak.

A 4K!-val az elmúlt években megpróbáltunk a pártpolitikai színtéren érni el változást, pénz nélkül, sok munkával, csak az önkénteseink lelkesedésére építve. 2010 után úgy tűnt, át lehet alakítani a pártpolitikai helyzetet, és így lehet valódi változást elérni az országban a 2014-es választásokon. A küzdelemben végül a régi baloldal erői stabilizálták magukat, és bedarálták az új mozgalmak nagy részét. Az úgynevezett baloldal ma végül ugyanott van, ahonnan 2010-ben elindult.

Magyarország válságát így nem lehet a 2014-es országgyűlési választásokon megoldani.

Az elmúlt évek munkája azonban nem volt hiábavaló. Elindult egy új mozgalom. Rengeteg olyan ember tett valamit az ország megváltoztatásáért, aki soha korábban nem ment ki az utcára, és nem vállaltak önkéntességet.

Magyarországot meg kell változtatni, ha nem akarunk elmenni innen. Az Orbán-Gyurcsány-rendszerben az ország csak egyre mélyebbre süpped a válságba.

A célok, amikért a 4K! küzd, továbbra is húsbavágóan fontosak: az oligarchák uralmának és a politikusok kiváltságainak megtörése, a dolgozó emberek számára tisztességesen bejelentett munkahelyek létrehozása, bérlakásrendszer kiépítése, és a fű legalizációja.

Folytatjuk a küzdelmet, folytatjuk mozgalomként, az utcán, a hétköznapi emberek ellenállásaként.

És akkor most szusszanunk egyet

2014.03.03. 17:56

Köszönjük mindenkinek, aki támogatta a jelöltjeink indulását! Az elmúlt két hétben a 4K!-s önkéntesek minden erőt bevetve dolgoztak az utcákon és kopogtattak a házakban. Semmihez sem hasonlítható élmény volt!

Most pihenünk egyet, és amint megjönnek az eredmények, folytatjuk!

pihi.jpg

Szólj anyádnak is, és írjatok alá!

2014.03.01. 09:41

Adj egy esélyt az aláírásoddal a 4K!-nak, hogy legyen új szereplő az április 6-ai választáson.
Ez még nem elköteleződés, mert mert egy ember több pártot is támogathat ajánlásával.

Cici, cica, cigi

2014.02.28. 13:56

Elhomályosulnak a környező alakok. Csak nagyjából kivehető, hogy idiótán vigyorognak. Mi történhetett Rónaszékiné Keresztes Monika kampányfotózásakor? Nyilván mind iszonyúan betéptek.

Bőven van mit tanulni az oligarchapártok egyéni jelöltjeitől, ha kampányolásra kerül a sor. Itt van mindjárt ez a cuki Stummer János, a legédesebb Jobbik-jelölt.

Már egy ideje a Jobbik arculatot próbál váltani, és az agresszív tahó helyett a hejdecuki-hejdemagyar vonalat nyomatják. Vajon hány cuki kisállat kell ahhoz, hogy az ember eltakargassa a politikai ötlettelenségét és agresszióját? Vajon mennyi retusált vigyorgás képes elhomályosítani a jobbikosok szemében villódzó oligarchapárt-neonfeliratot?

Stummer tulajdonképpen állati szimpatikus lenne ezzel a macskavakargatós fotójával, ha nem a Jobbik színeiben indulna, nem? 

Vona őrá is rávert: nem csak a vörös macskával, de vizslakölykökkel is fotózkodott, és legújabb fészbuk-kampányában a vele kapcsolatos előítéletek ellen küzd. Muhahaha.

Szó se róla, azért ezt a cukiállat-vonalat megpróbálhatjuk. Mondjuk így:

jobbik_hack.jpg

Mondjuk ebben a verzióban azért az oligarchapártoktól elvárhatónál kicsit több őszinteség van, de talán csak elbírja a webes közönség, nemde? Kicsik vagyunk, megengedhetjük magunknak, hogy igazat mondjunk.

Aztán itt ez a remek asszony, szintén az 5. választókörzetben indul, akárcsak én: Rónaszékiné Keresztes Monika. Igen, ő az, aki szerint a házassághoz két igen kell és két nem. (Broáf.) Egyéni jelölti plakátján, ahogyan minden fideszes esetében, gondosan szanaszét blőrözött alakok veszik körül, akik bárgyún csodálják. Ezek nyilvánvalóan be vannak anyagozva.

Mi a fenét akarhattak ezzel kommunikálni? Hogy ők mekkora sztárok? Hogy mindenki őrájuk veti könyörgő tekintetét, fényüktől megolvad az éjszaka, a problémák remegő térddel állnak odébb? Hogy meghajlik előttük a rezsi? Vagy hogy szimplán hülyék? Mindegy, nekünk pont jó lesz.

cigis3.jpg

De ne feledkezzünk meg a politikai sírból feltámadó zombihadseregről sem! Itt, kérem, mindig akad eredeti kommunikációs ötlet. Személyes kedvencem Szanyi kapitány. Hát hogy lehet valaki ekkora sztár?! Ellopom!

- Te, mi a vért csináljunk? Meg kéne nyomni még az aláírásgyűjtést.
- Nemtom, mér, a szocik micsináltak? Valami kampánycucc?
- Hát vót a Szanyinak az ilyen papírfeltartós mémje.
- Ja, hogy izé, lájkoljál és cserébe akármi?
- Jajajaja, az. De mit ajánljunk fel az aláírásokért cserébe?
- Nemtom. Mi van ingyen? Amit akarnak is.
- Mije van a Szanyinak?
- Szexbotránya.
- Jó, nemtom. Mondjuk akkor legyenek nálunk... csöcsök?
- De ez szexizmus.
- A hazáról van szó!

 

Tegyél a változásért!

2014.02.28. 12:25

A posztot Pataki Viktor, a 4K! egyik önkéntese írta.

instant_demokracia.jpg

Az a helyzet, hogy igen naivan álltam neki az aláírásgyűjtésnek. Azt gondolná az átlagos, esetleg laikus ember, hogy két hét alatt azért 500 aláírást összegyűjteni egy választókerületben egyáltalán nem egy gigászi feladat - viszont a valóság az, hogy az emberek számos okból szoktak elutasítani, amikor ajánlásukat kérem pártunk egy jelöltje számára. Párat hadd vázoljak!

"Már aláírtam." - ez nem kifogás, bármennyi pártnak alá lehet írni az ajánlást. Attól, hogy még valaki elkötelezett egy párt mellett, támogathat egy, a számára szimpatikusnak ítélt irányvonalhoz hasonló elvet, hogy az legalább megmérethess magát a választáson, ahogy egy normális demokráciában illik.

"Nem szavazok." - ez nem szavazás, könyörgöm, itt csupán a választáson való indulás esélyének megadásáról van szó! Ezt a két kategóriát egyáltalán nem bírom megérteni. Természetesen még sok tipikus reakció égett bele az agyamba: "Nem írok alá semmit senkinek, majd a szavazófülke biztonságában szavazok." - a félelem az ilyen emberek szívében sajnos nem alaptalan, de a változásért nem mindig elegendő egy X, nem létezik fülkeforradalom.

"Semmi értelme, kis pártról van szó, úgyse kerültök be." - pontosan emiatt a hozzáállás miatt regnál ugyanazon politikai elit több mint két évtizede, ergo pont ezért tart ott az ország, ahol. Szerencsére van olyan is, aki meghallgatja az érvelésemet, illetve a már sokszor elismételt pár mondatos összefoglalót a 4K!-ról, aztán ellenérveket hoz fel a program ellen, a pártom ellen, és így egy értelmes, észszerű érvekre támaszkodó vitába keveredünk. Mélységes sajnálatomra, ebből az embertípusból találkoztam a legkevesebbel.

A legtöbbet említett reakciót azonban a végére tartogattam. "Ó, hagyjon már, nem foglalkozom én politikával!". Na, ezeknek az embereknek a hozzáállásával az a bajom, hogy hisztizni, azt nagyon is tudnak, de a megoldásért még ahhoz sem veszik a fáradtságot, hogy tudomást szerezzenek arról, hogy mi a fene történik az országban, amiben mindennapjaikat élik. A hab a tortán az szokott igazán lenni, amikor egy ilyen aktuálpolitikailag és/vagy politológiailag totálisan analfabéta személy még szavaz is, bár fogalma sincsen, hogy mire.

És mégis, mi tartja még bennem mindezek után a lelket? Az, hogy látom a fentebb taglalt, csalódott, és számban egyáltalán nem kevés ember arcán azt, hogy valahol örülnek nekünk. Örülnek, hogy én még hiszek a változásban, amiben nekik valamiért nincs erejük már hinni. Örülnek, hogy látnak egy 18 éves srácot, aki jót akar az országának, és ezért tesz is. És ezért tudom, hogy helyes amit csinálok. Ezért állom a sarat, és még ha nem is sikerül, én bátran nézhetek a tükörbe, és mondhatom mindenkinek:

Én tettem a változásért.

Puzsér borral írt alá

2014.02.27. 21:28

puzs_r_1393532610.jpg_720x540

Puzsér Róbert az Örs vezér terén írta alá a 4K! ajánlóívét.
A történelmi jelentőségű tettet egy üveg borral tette ünnepivé.

A bal kezében lévő gyanús tárgyról elképzelésünk sincs, hogy mi lehet ;)

Elmúlt 24 Év feat. Főnökök - Atomhatalmasok!

2014.02.27. 16:45

Ez az a videó, amit az MSZP és a Fidesz szavazói nem szeretnének megnézni.

Őrültekháza a Moszkva téren

2014.02.27. 12:14

A posztot Bartha Attila, Budapest 3. választókerületének 4K!-s képviselőjelöltje írta. 

halal.jpg

Őszintén megvallva nem vagyok egy blogíró típus. De ez a mostani két hét, amit a Moszkva téren töltöttem aláírásgyűjtés közben, mégis erre késztetett.

Volt részem már többnapos sztrájkban, utcán vonulós tüntetésekben, de az, amit itt éltem át, na ez felért egy igazi társadalmi tanulmánnyal, egy igazi életérzéssel, a szó mind pozitív, mind negatív értelmében.

Kezdjük a legelején. Délelőtt semmi különös nem történik. Néhány ember meg-megáll, érdeklődik, ha tudunk velük beszélgetni az országról, társadalmi problémákról, alá is írnak nekünk. Persze ott vannak azért azok is, akik miután megtudják, hogy mit képviselünk, vérbe borul a szemük, és mint egy vallást úgy védelmezik a Fideszt, míg mi a szemükben gonosz hazaárulók vagyunk. Gyorsan mormolnak egy imát a mi Viktor Királyunk lelki üdvéért, meg a rezsiharcért. Apropó, rezsiharc. Volt szerencsém egy idősebb úrral beszélgetni a napokban. Szóba került, hogy kik vagyunk, mit képviselünk. Védte a Fideszt, mint kutya a gazdáját. Beszélgettünk a rezsicsökkentésnek nevezett átverésről is, végül eljutottunk a BKK nyugdíjas bérlet-témához is. Elmondta milyen jó, hogy ennyivel olcsóbb lett (1000 forinttal). Vitatkoztunk, igazán nem lehetett meggyőzni, de végül bedobtam a nagy kérdést: „Akkor gondolom meg tudott takarítani egy kis pénzt emiatt?” Válasz: „Á,  dehogy most megyek segélyért.”

Jön a délutáni és a kora esti roham. Na, ez igazi életkép itt, beindul a „politikai piac”. Mindenki itt van, aki számít: a Fidesz és a Jobbik diszkréten a pofánkba áll, elénk teszik a standjukat, hisz demokrácia van vagy mi a szösz, nem? Ha rájuk szólsz, hogy ez nem igazán tisztességes, az egyik azt mormogja, úgy se lesz meg, a másik meg rögtön ordibál, hogy rasszisták vagyunk. Aztán ott vannak a még az LMP-sek, akikkel itt jól együtt lehet működni, de itt árulja portékáját a KTI és a JESZ is, sőt, az Élőlánc aktivistái is megjelennek, akik elég agresszívek, ráadásul annyira jól tájékozottak, hogy képesek azt rikácsolni, hogy mi már lejárattuk magunkat.

De a lényeg: megjelennek a minden kategóriát lefedő emberek. A városi legenda MAMI, akitől zeng az egész tér, ordít ő mindenkivel (kellet bezárni az OPNIT, ugye). Laci bácsi, akinek az ereiben már kannás bor kering  vér helyett. Ordít, táncol, hogy ki ad neki pénzt és szavazzanak rá… Aztán a mindennap visszatérő enyhén frusztrált, 50-es éveiben járó úr, aki a Kádár rendszert sírja vissza az oroszokkal együtt, de Nyilaskeresztes elvek mentén. Hát, nem tudom, hogy ez mennyire lenne életképes dolog, de lelke rajta. És, természetesen, megjönnek a szavazóink is és ilyenkor aztán igazán beindul az aláírásgyűjtés. Jönnek, aláírnak, bíztatnak és nem utolsó sorban: gondolkodnak! Na, ezért már megéri csinálni, szerintem.

Itt van új barátom, Kozma Gyuri, aki egy igazi jelenség és Menyhárt Jenő is, az Európa Kiadótól.

És jön az este. Ez a mi igazi terepünk. Megállnak veled szemben a fiatalok, néznek, sustorognak egymás közt. Én már sejtem mit akarnak. És akkor jön a nagy kérdés. Van matricátok? Tudod, az? Van, mondom, akkor gondolom már hallottál rólunk. Persze, mondják, még jó hogy. A matricát odaadom, ők meg aláírnak és ordítják, hogy 2/3-ot a 4K-nak. Így legyen.

És akkor már ilyen dolgokat nem is említek, hogy a Halál is minket ajánlott: nem szólt semmit, csak nyújtotta a lakcímkártyáját, aláírt, és már ment is. Biztos már várta valahol valaki, akiért menni kellett, hogy levigye a pokolba…