Áder János 2014. április 6-ára, vasárnapra kiírta az országgyűlési választásokat. Senki nem lepődött meg, ugyanis a fideszes politikusok már rég megmondták, hogy aznap lesz. Ennyit a köztársasági elnök függetlenségéről.
Mi is április 6-ára készültünk, aszerint alakítottuk a terveinket. Nézzük meg, milyen lépések várnak ránk addig, hogyan jutunk el április 6-áig, és mikor miben tudsz segíteni.
Eldördült a startpisztoly: április 6-án lesznek a választások.
Február utolsó két hetében fog eldőlni, hogy aznap lesz-e kire szavazni, vagy csak a csalódást keltő parlamenti pártok közül lehet-e majd választani.
Február utolsó két hetében össze kell gyűjtenünk jelöltenként 500 aláírást.
Nincs már kopogtatócédula, a feladat sokkal egyszerűbb, aláírásokat kell gyűjteni.
Mi nem vagyunk politikusok, hétköznapi emberek vagyunk, akik azt látják, hogy ha itthon akarunk boldogulni, akkor nincs más esélyünk, mint megváltoztatni ezt az országot.
Neked is ezt kell eldöntened: lelépsz, vagy adsz egy esélyt Magyarország megváltoztatásának?
Ha szerinted nem szabad feladni, és igenis számít, hogy mi történik itthon, segíts február utolsó két hetében az aláírásgyűjtésben!
Rajtad múlik, hogy lesz-e kire szavazni!
Igenis számít, hogy mit teszel!
A 4K! rólunk, hétköznapi emberekről szól, ezért az egyik legfontosabb feladatunk a kampány során, hogy minél több emberrel beszélgessünk, meghallgassuk őket, elmondjuk, hogy mi hogyan látjuk a dolgokat. Erre a legjobb módszer a kitelepülés. Ezeket a kitelepüléseket mi demonstrációként jelentjük be a rendőrségnek, így nem vagyunk a helyi önkormányzat jóindulatára szorulva, nem szólhatnak bele, hogy hol és mikor tartjuk meg ezeket a standolásokat. Ebből következik, hogy ha a rendőrség tudomásul vette a rendezvényt, a helyi önkormányzatnak és köztereseinek semmi köze ahhoz, hogy mit csinálunk. Ennek ellenére, az elmúlt hetekben kétszer is előfordult, hogy megpróbálták összeszedetni velünk a standot… Kipécéztek minket vagy csak unatkoznak? Nem tudom, de jó sztorit adtak akaratukon kívül.
A kitelepülések során sokan megállnak, beszélgetnek velünk, és még ha nem is értünk egyet mindenkivel mindenben, az érezhető, hogy a többség örül az új szociáldemokrata párt megjelenésének. Az egyik legextrémebb esetet mégis a közteresek piszkálódásának köszönhetjük. András, az egyik veterán kitelepülő önkéntesünk, aki hetente többször is ott van az utcán, hogy a 4K! hírét személyesen eljuttassa az embereknek, Békásmegyeren standolt nemrég, mikor fél 4-5 felé megjelent két közteres. A kérdést már várta („Van engedély a standra?”), jött is. Egyből elmondta, hogy nem tőlük, hanem a rendőrségtől kell kérni, mire közölték, hogy jó-jó, nem vitatkozni akarnak, de hát őket is küldték. Jöttek az érvek és az ellenérvek: „Ha bármit ide kihelyez, arra engedély kell az önkormányzattól.” „Rendben, hívjuk fel a rendőrséget.” „Ők küldtek minket” – jött a válasz, miközben a térfigyelőre mutattak. Végül csak felvették az adatokat, maradhattunk, semmi gond, de legközelebb legyen bejelentve a kerületi önkormányzatnak. Adatfelvétel után távoztak.
„Menekülj, tanulj nyelveket, költözz külföldre minél hamarabb!” - ha annyi forintom lenne, ahányszor ezt hallottam már, akkor valószínűleg multimilliomos lennék, és nem lenne kérdés, hogy tudok-e maradni. A helyzet az, hogy jelenleg a közeli baráti körömből is kapásból tudnék vagy hat olyan arcot mondani, akik külföldön dolgoznak vagy tanulnak. A távolabbiból… azt el sem kezdem számolni, mert nem lenne elég hozzá nyolc kezem sem.
Miért maradtam én mégis itt, miért döntöttem úgy, hogy harcolok a lelépés helyett? A válasz nagyon egyszerű. Mert valakinek meg kell tenni. Ha mindnyájan az első percben hátralépnénk feltartott kézzel, hogy kérem, ez egy menthetetlen ország, én gyorsan el is menekülök innen, akkor soha a büdös életben nem változna semmi. Persze azt nem vitatom el, hogy a dolgok szarul állnak. Azokat a haverokat, gyerekkori barátokat is teljesen megértem, akik kimentek külföldre évekre. Sőt, el tudok képzelni olyan helyzetet, hogy az én életemben is eljöjjön az a pont, amikor felállok, és azt mondom: nekem ebből elég volt.
2011. október 23-án voltam életemben először tüntetni. Önkéntes rendezőként, a sajtóemelvényre vigyázva hallgattam végig a Milla-tüntetésen a beszédeket, és valamiért különös büszkeség töltött el, úgy éreztem, hogy megérte kijönni, és egy jó ügynek lehettem aktív részese. Egy olyan helyen, ahol több, mint százezer ember egyszerre mozdult meg egy, közös célért. Ahol nemcsak a szónokok, de mindenki, akivel vadidegenként beszélgettem, teljesen feldobott, motivált és tettrekész volt. Legyen az idős vagy fiatal, gazdag vagy szegény, pesti vagy vidéki, vagy bárki. Egy volt a lényeg: mindenki civilként volt kint, és nagyon sokan mutattuk meg: nem tetszik a rendszer.
2013. október 23-án, két évvel később leforrázva néztem végig a tévében a nyolc-tízezres szocialista majálissá silányult rendezvényen a Milla szellemében Gyurcsány által fizetett színpadot. Egymást savazó, zombikként feltámadó és a jobb érzésű magyar embereket rémisztgető múmiák váltották egymást, különböző értelmetlen, valóságtól teljesen elszakadt mantrákat szórva hol a másik, hol a hallgatóság felé. Juhász Péter még sajnos adta a nevét ehhez is - a százezer ember, a mi segítségünkkel felépített brand bekerült ez alá a szedett-vedett tolvajbanda alá.
Ezen az új blogon fogunk beszámolni mindarról, amit tapasztalunk és átélünk az országgyűlési és az Európa parlamenti választásokig. A pártok választási kampányából általában csak a hivatalos nyilatkozatok, közlemények, az egyhangú hirdetések és a különböző botrányok látszanak. Arról, hogyan megy valójában, mivel jár ez az egész, általában nem sokat lehet tudni. Azért indítjuk el ezt a blogot, hogy ezt megmutassuk, olyan belső dolgokról is beszámoljunk, ami általában nem látszik a színfalak mögött. Ne csak a kampányblabla menjen.
Nem politikusok vagyunk, hanem hétköznapi emberek, akik felvették a kesztyűt. Szeretnénk ezt a nagy menetelést a választásokig is eszerint csinálni.
Nagy Nándor vagyok, 1978-ban születtem Vácott. Az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán végeztem Vallástudomány szakon, újságíróként és fotósként is dolgoztam. Közéleti tapasztalatomat Nógrádkövesd önkormányzatában az Integrált Közösségi és Szolgáltató Terek (IKSZT) vezetőjeként szereztem.
Pest megye 5. számú választókerületében indulok jelöltként, ahol az életminőség javítása érdekében elsősorban a helyi és regionális közlekedést kell javítani, hogy az itt élők gond nélkül eljuthassanak munkahelyükre, emellett pedig el kell érni, hogy ne csak papíron, hanem a valóságban is növekedjen az óvodai férőhelyek száma. Ösztönözni kell a kiskertek, közösségi kertek és a kistermelők tevékenységét, helyi termelői piacok létrehozásával és támogatásával.
Azért indulok a 4K! jelöltjeként, mert ez az egyetlen új párt, amelyik valóban változást akar hozni ebbe az országba. Nem vagyok politikus, ugyanolyan hétköznapi ember vagyok, mint azok, akiknek segíteni akarunk a programunk képviseletével.
2014. április 6-án ne maradj otthon, és ne szavazz a kisebbik rosszra!
Támogasd a valódi változást!
