Van kire szavazni

A posztot Szöllőssy Kristóf, Budapest 4. választókerületének 4K!-s képviselőjelöltje írta.

Oké, nyilván nem ez lesz életünk legjobb két hete, de önmagában véve inkább vicces, mint elkeserítő aláírásokat gyűjteni. Az első napot arra használtuk, hogy megtapasztaljuk, mennyire könnyű összeszedni a szükséges 500-at (egyáltalán nem az) és hogy ez mennyire megy standolás nélkül (egyáltalán nem).

A pálmát egyértelműen az a fickó vitte el, aki kívül hagyta a kulcsát a zárban. Mikor ajtót nyitott, egyértelművé vált, hogy miért: szegényt felébresztettük, valószínűleg még részegen nyitott ajtót, ahogy ránéztem, éreztem is a számban azt a szörnyű ízt, ami ilyen véletlen sörözéseket követő késődélutáni szundi utáni ébredéskor sokkolja az embert. Viszont legalább aláírta - gondolom ő is érezte, hogy nincs nagyon választása, ha már szóltunk neki a kulcsról.

A második helyet holtversenyben egy nagyon hosszú nevű spanyol-magyar fiatalember, López vitte el, aki magyarul nem tudott, de a magyarországi helyzetet mégis ismerte, mint kiderült, a felesége magyar, így van, aki fordítson neki. Velük egy helyen végzett egy idős házaspár, akik közül a néni elmondta, hogy úgy döntöttek, senkit nem támogatnak. Elővettem a legmegnyerőbb unoka-mosolyomat és elmondtam neki, hogy ez most nem annyira a pártpreferenciáról szól, hanem arról, hogy meg tudom-e mérettetni magam a választásokon - ő egyből rákattant, hogy segíthet, a férje nem volt ennyire boldog, csak morgolódott, hogy mindenkinek ajtót nyit a felesége, és ha ez így megy tovább, akkor elveszi tőle a kulcsát, mert mi van, ha betörők jönnek. Mondtuk, hogy mi nem akarunk rosszat, mondta, hogy ezt elhiszi, de ajtónyitás előtt erre nincs garancia. Végül ő nem írt alá sajnos, talán kicsit tovább kellett volna ütni a vasat, de már fáradtunk, ez a vége felé volt. A szomszéd szobában épp akkor kezdődött a Story TV híradójában a szegmens a 4K!-s gyűjtésről Omárékkal, amikor a néni aláírta a papírt (vajon ha két perccel ezután érkezünk, aláírta volna a bácsi is?).

A harmadik helyre az utolsó ház 10. emeletéről ajánlom a nénit, akit főleg az győzött meg, hogy annyira elszántak vagyunk, hogy képesek voltunk felmászni a ház tetejére (a lift elromlott) az aláírásáért. Már a kezében volt a lakcímkártya, mikor erre rájött, de hozzátette, hogy akkor pláne megérdemeljük.

És még számtalan ilyen és ehhez hasonló sztori gyűlt össze a fiatal lánnyal kezdve, aki megmosolygta a legalizációt és egyből aláírta, a félmeztelen szőrtengeren át, aki szelíden elküldött minket, addig a néniig, aki leültetett minket a kanapéra és még ő köszönte meg, hogy megkerestük a lakcímkártyáját és így alá tudott írni a pártnak. Hogy azt a lakásajtót ne is említsem (megteszem), ahova egyszerűen nem mertünk becsöngetni: az ajtón egy óriási nagymagyarország matrica volt, felette egy kokárda, még feljebb pedig egy tábla azzal, hogy "A KUTYA HARAP!" (utána hallottuk, hogy nagyon harákol, nem hangzott szépen, nem bántuk meg, hogy nem kopogtunk be hozzá - viszont innen is jobbulást, nem a személyének szólt a be-nem-csöngetés, hanem az ajtajának).

Szóval ja, szívás ezt csinálni, de egyrészt jó sztorik lesznek, másrészt két hét tényleg nagyon sok, bőven meglesz. Mindenki először csinálja, szóval nem kell kétségbeesni, csak túlélni. Hajrá!

Már több mint két hónapja volt, hogy december 5-én, polgári engedetlenségből nyilvánosan elszívtam a belvárosi NAV iroda előtt egy füves cigarettát, miután jelképesen befizettem az utána járó áfát.

A demonstrációt biztosító rendőrök azonnal előállítottak, majd néhány órával később vizeletminta vétele után elengedtek. Az eljárás csak azután kezdődik el, hogy a mintából kimutatják a marihuánát.

Azóta teltek a napok, előbb eljött a karácsony, aztán az újév, most meg már javában benne vagyunk a kampányban, de a rendőrségtől nem jött semmi életjel.

Most végre levelet hozott a posta a rendőrkapitányságtól. Arra számítottam, hogy beidéznek, de csak arról tájékoztattak, hogy továbbra sincs semmi.

A levél arról szólt, hogy XY ezredes a labor számára (Semmelweis Egyetem Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézet Toxikológiai Laboratórium) március 6-áig meghosszabbítja a szakvélemény előterjesztésének határidejét. Az indoklás szerint a szakértő a leterheltsége miatt nem tudta határidőre elvégezni a vizsgálatot.

Az egész helyzet groteszk. Ha a hatalom szerint olyan közveszélyes tevékenység a fű fogyasztás, hogy azért valakit azonnal be kell vinni, akkor miért nem tudják hónapokig kideríteni, hogy füvet szívtam-e? Vagy annyira azért nem fontos?

És különben is, mennyire nonszensz, hogy az orvosszakértőknek, ahelyett, hogy valódi, súlyos bűntények vizsgálatát végeznék, azzal kell vesződniük, hogy azt nézzék, ki szívott füvet? Tényleg erre megy a labor kapacitása? Csoda, hogy leterhelt az intézményrendszer?

Abba kell hagyni ezt a komédiát. A megoldás egyszerű: legalizálni kell a marihuánát.

A 2014-es választás lesz az első, amelyen a Negyedik Köztársaság indul. Volt azonban már egy választás, amin a 4K! megfontolta az indulást, és egész érdekes betekintést kapott  a magyar politika színfalai mögé.

2011-ben járunk. A 4K! annak az évnek az elején alakult át politikai civil mozgalommá, Orbán illegitim alkotmányozási törekvéseit látva. Korábban a 4K! a közterek visszafoglalására koncentráló ifjúsági mozgalom volt. A 4K! ekkoriban a saját politikai akciók mellett (a fülkeforradalomért bocsánatot kérő telefonfülkék, Peking tér stb.) szorosan együtt dolgozott a Millával: a 4K! önkéntesei részt vettek a Milla tüntetések szervezésében, én magam pedig több tüntetésen is mondtam beszédet, több tízezer ember előtt.

Ebben az időszakban a Milla, a Szolidaritás és a 4K! voltak azok az új, utcai civil mozgalmak, amelyek az ellenzék tempóját diktálták. Az MSZP akkor még a választási vereségét nyögte (az akkori választási vereségét), az LMP pedig még nem kezdett odaláncolós akciókba, hanem leginkább módosító indítványokat írogatott a fideszes úthengerhez.

A 4K!-ban 2011 nyarán döntöttünk úgy, hogy civilként nem sok mindent lehet csinálni az Orbán-rendszer ellen, ezért el kell kezdeni megszervezni egy új pártot. Fél éves részvételi pártalakítási folyamatot terveztünk, ahol a tagok együtt alakítják ki az új párt alapprogramját, hogy legyen egy kőbe vésett értékrendje és célkitűzése a pártnak, amit nem rángatnak ide-oda különböző marketing megfontolások, mint az oligarchapártoknál.

Emellett kínálkozott egy lehetőség is 2011 őszén, hogy megméressük magunkat egy választáson. Budapesten, a II. kerületben ugyanis időközi választást írtak ki, mert az ottani fideszes képviselő, Balsai István, a Fidesz-frakcióból egyenest átült a „független” Alkotmánybíróságba. (Így telnek az Orbán-rendszer mindennapjai.) A 4K! a 2010-es önkormányzati választásokra már kidolgozott egy programot Buda Libre néven a belső budai kerületekre, így kézenfekvőnek tűnt, hogy a pártalakítás részeként megpróbálkozzunk a II. kerületi választással.

Még épp csak elkezdtük fontolgatni a II. kerületi indulás ötletét, amikor váratlanul az összes ellenzéki párt bejelentkezett a 4K!-ért a II. kerület kapcsán.

Karácsony Gergő le akarja nyomni az MSZP-t

Az első jelentkező az akkor még LMP-s Karácsony Gergő volt, aki augusztusban keresett meg minket. Egy meleg nyári napon ültünk le Budán egy Lövőház utcai kávézóban. Karácsony előadta, hogy őt akarja indítani az LMP az időközi választáson, ő azonban csak akkor vállalja, ha civil mozgalmak is támogatják az indulását. (Végül nem támogatták, de anélkül is vállalta.) A célja az, hogy nagyon megverje az MSZP-t, és így az LMP nagy lépést tegyen előre, hogy megszerezze a vezető szerepet a baloldalon. Két dolgot kért: az egyik, hogy a 4K! és a Milla támogassa az indulását, a másik, hogy ha lehetséges, szeretne szerepelni október 23-án a Milla színpadán (ez lett aztán a Nem tetszik a rendszer tüntetés, aminek az előkészítését akkor már már elkezdtük a Millával, bár a szlogen még nem volt meg), mert az jelentős lökést adna a kampányának.

Mi elmondtuk neki, hogy a 4K! az ősszel el fogja indítani a párttá alakulási folyamatot, és még az is lehet, hogy indulni fogunk a II. kerületi választáson. Azt is elmondtuk, hogy a Milla kategorikusan elzárkózik attól, hogy politikusok szerepeljenek a színpadán, így nincs esély arra, hogy fellépjen. (Egy évvel később ennek ellenére Bajnai Gordon állt a Milla színpadán.) Karácsony elfogadta, hogy nem tudunk segíteni neki, és ezzel véget is ért az egyeztetés.

A többi már történelem: Karácsony Gergely elindult, hogy jól megverje az időközi választáson a szocikat. Az első fordulóban az MSZP 10%-kal verte őt meg, a második fordulóban már 24%-kal. Azóta Karácsony sok mindent átértékelt: ma már Mesterházy Attila miniszterelnök-jelöltsége mögött sorakozik fel, közös listán indulva az MSZP-vel és Gyurcsánnyal.

Puch László terveket sző

Az LMP után maga az MSZP jelentkezett be a 4K!-nál. A kapcsolatfelvétel egészen regényes volt: egy baloldali „független blog” szerkesztője keresett meg, hogy interjút szeretne készíteni velem. A Gödörben találkoztunk (a helyet azóta elpusztította a Fidesz), ahol meglepetésemre az interjú már szóba se került, hanem arról beszélt, hogy biztos információja van arról, hogy a Karácsony által megverni készült MSZP nem is állít jelöltet a II. kerületben, és szerinte a 4K!-nak lenne értelme elindulni a választáson. A sztori elég büdösen hangzott, a tamáskodásomra végül felajánlotta, hogyha szükséges, akkor összehoz egy találkozót egy olyan szocialistával, aki meg tudja erősíteni, hogy az MSZP nem indul a választáson. Kértem, hogy akkor tegye meg.

Omárral mentünk el ketten a Szabadság téri kávézóba megbeszélt találkozóra, ahol nem tudtuk, hogy a bloggeren kívül kivel fogunk találkozni. Meglepetésünkre maga Puch László fogadott minket joviális mosollyal. Gyanakodtunk, hogy miért olyannal kell tárgyalunk, aki legkevésbé sem politikai kérdések képviseletéről híres, de akkor még naivan azt gondoltuk: ne firtassuk az MSZP belső dolgait. Így kávézgattunk négyesben, ketten ágról szakadt civilek, Magyarország egyik legendás oligarchája, és a független blogger, aki közben Puch új mobilján csinálta meg a beállításokat.

Puch előadta, hogy az MSZP nyitott arra, hogy visszalépjen, és civil jelöltet támogasson a választáson. Azt mondta, az MSZP is állít jelöltet, és ha a 4K! is állít független jelöltet, aztán ha az MSZP helyi szervezete számára a 4K! jelöltje elfogadható, akkor az MSZP visszalép a 4K! javára. Ebben a helyzetben az LMP számára is vállalható lenne, hogy közös jelöltet támogasson.

Mi abban az időben még hittünk abban, hogy az MSZP levonta a tanulságokat a választási bukásából, és létre lehet hozni egy normális ellenzéki összefogást Orbán leváltására. A 4K!-nak az volt az álláspontja az összefogással kapcsolatban, hogy csak az alkotmányozásra kéne megegyezni, és egy egy éves, demokratikus alkotmányozási folyamat után új, tisztességes választásokat kell tartani. Ezzel elkerülhető lett volna a „ki lesz a főnök”, „ki darál be kit” játék. Nem így történt, de ez már történelem.

A rákövetkező héten ismét a Szabadság téren találkoztunk, hogy folytassuk a beszélgetést, ezúttal már ötösben, mivel Molnár Zsolt, az MSZP II. kerületi és budapesti elnöke is csatlakozott hozzánk.

Elég gyorsan kiderült, hogy az MSZP elképzelése mégsem az, hogy visszalép egy tőle független 4K!-s jelölt javára, az csak a színjáték lett volna, a „politikai látványkonyha”, Puch szavajárásával. Puchék javaslata az volt, hogy ők adják a pénzt a kampányra, ők gyártják le az összes kampányanyagot, ők adják a teljes stábot, és az egésznek a tetejére kitolnák Istvánffy András arcát jelöltnek.

A megbeszélés közben Molnár Zsolt jelezte Puch Lászlónak, hogy még ha én indulok is, a 2014-es II. kerületi egyéni jelöltségre igényt tart. Puch mondta, hogy jójó, persze, de ezt nem most fogják megbeszélni. (Az MSZP végül átadta a kerületet az Együttnek, és Szelényi Zsuzsa indul ott.)

A 4K! akkori keménymagjával ezután megbeszéltük a dolgot, és arra jutottunk, hogy ez vállalhatatlan számunkra. Azzal nem lett volna probléma, hogy az MSZP visszalép egy 4K!-s-Millás jelölt javára, de az, hogy az egész valójában csak politikai színjáték lett volna, ahol a szoci pártgépezet valójában kozmetikázott arcként akarja használni a civil jelöltet, teljes feladása lett volna mindannak, amiben hiszünk. A választ meg is küldtük Puchnak. Mint utólag kiderült, az MSZP elnöksége is bizalmatlan volt Puch koncepciója iránt. Nekik pont az ellenkezője volt a bajuk, mint nekünk: szerintük a 4K! így is túl laza pórázon lett volna, és megbízhatatlanok lettünk volna az LMP-vel való jó kapcsolatunk miatt.

A többi már történelem: az MSZP álcivilként Lévai Katalint indította a választáson, aki először független jelöltként kampányolt, az MSZP és egy civil szervezet támogatásával, aztán a szavazólapon már MSZP-s jelöltként szerepelt. A fideszes Láng Zsolt 52-24-re verte meg.

A tanulság: a régiek be akarnak darálni

2011. szeptember végén megfontoltuk a Milla keménymagjával, hogy a 4K! és a Milla által támogatott független jelöltként elinduljak-e a novemberre kiírt időközi választáson. Egy ideig láttunk benne lehetőséget, a Milla is támogatta az ötletet. A Milla videós csapatával még egy videófelvételt is elkezdtünk készíteni a kampányhoz. Aztán számot vetve az erőforrásokkal arra jutottunk, hogy inkább az október 23-ai Nem tetszik a rendszer tüntetésre koncentrálunk, és az országos pártszervezés utána való elindítására.

A II. kerületi választáson való indulás fontolgatása értékes tapasztalatokhoz segített minket: kiderült, hogy a parlamenti pártok az új mozgalmakkal nem valós partnerségre törekednek, hanem be akarják őket darálni. Az LMP 2011 őszén azzal keresett meg minket, hogy a 4K! és a Milla sorakozzon fel mögéjük, ahogy 2013 őszén is azt akarták, hogy a négykások az LMP színeiben induljanak a választáson, és elutasították az LMP-4K! szövetséget. Az MSZP 2011 őszén először azzal állt elő, hogy egy időközi választásra beáll a 4K! mögé, majd nagyon gyorsan kiderült, hogy ez csak színjáték lenne, valójában be akarják darálni a 4K!-t.

Korán megtanultuk, hogy a régi szereplők játékszerként használják az újakat, és a velük való egyezkedés csak megsemmisüléshez vezet.

Ez a tapasztalat egy évvel később nagyon jól jött nekünk, amikor Bajnai Gordon igyekezett felszippantani a tiszta mozgalmakat. A 4K! akkor szilárdan kitartott amellett, hogy nem áll be egy volt szoci miniszterelnök mögé. Az idő megmutatta, hogy jó döntés volt. A régiektől jövő ajánlat, ami az elején úgy hangzik, mintha partnerségről szólna, a végén mindig meg akar fojtani.

Azért indulok a választáson, mert tenni akaró baloldali vagyok.

Erre vágja rá az átszellemült ATV-néző, hogy ez önmagában még nem indok, hiszen van MSZP, E14, DK, összefogás meg anyámtyúkja. Úgyhogy ki kell fejtenem az előbbi választ: aktívan szeretnék részt venni a magyarországi autentikus baloldal létrehozásában.

Tudniillik éppen ebben az összefogósdis reakcióban rejlik a probléma: ezek köszönőviszonyban sincsenek a baloldalisággal, több szempontból sem. Amíg az összefogósdisok szolgai módon bálványozzák a hitelminősítőket, rendületlenül kritizálják a bankadót, a jobboldali-konzervatívok nyakába varrják a Jobbikot, támogatják a katonai beavatkozásokat, asszisztálva a nagyhatalmak birodalmi játékaihoz, a nagytőkét részesítik előnyben a kis- és középvállakozásokkal szemben, addig miről beszélünk?

Mi úgy vagyunk baloldaliak, mint Jean-Luc Melanchon, aki századmagával tört be a Moody's párizsi irodájába 2011-ben; mint a német szocdem tartományi miniszterek, akik Orbánnál is élesebben nyírbálják a bankok jogait; mint Alexisz Ciprasz, aki szerint egyértelmű, hogy a szélsőjobb térnyerése a liberális "szabad piacnak" köszönhető; mint a holland baloldali pártok, akik tömegeket visznek utcára a háborúk ellen; vagy mint Ed Miliband, aki a brit Munkáspártot a kisvállakozók pártjaként definiálja.

A mi "baloldalijaink" kormányzásaik során több száz kilométernyi vasutat zártak be, kis híján bevezették a tandíjat, elhatárolódnak a marihuána legalizálásától, miniszterelnökük a szaúdi focista delegációt kollektíve leterroristázta és olyan fundamentalista vallási csoportokkal kokettálnak, mint a Hit Gyülekezete. Ezeken kívül olyan "baloldali" intézkedések fűződnek a Gyurcsány-Bajnai-kormányokhoz, mint a nyugdíjkorhatár emelése, a megszűnt lakástámogatások, a befagyasztott családi pótlék, a gáz- és távhőár-kompenzáció beszüntetése, csökkenő önkormányzati támogatások, felsőoktatásból kivont pénztömegek... Orbánék csak ott folytatják, ahol az előző kormány abbahagyta.

Ebben a "baloldali" összefogásban nincsen semmi baloldali. (A PM valami ilyesmit tartalmaz ugyan nyomokban, de tudjuk, hogy ők milyen alárendelt szerepet töltenek be ebben a formációban.)

Kizárólag a 4K!-ban látom a magyar politikai palettán az esélyt a baloldal értékeinek rekonstrukciójára. A 4K!-ban, ebben az önkéntes állampolgári kezdeményezésben tudom elképzelni a jövő magyarországi baloldalát, és ennek hitelessége nagyban függ attól, hogy most, 2014-ben nem adja nevét a jobboldali-konzervatív kormánnyal szemben induló jobboldali-liberális összefogáshoz.

A mi baloldaliságunk

Az 1-es választókörzet, ahol indulok, tele van olyan szimbólumokkal, amiken keresztül mesélhetünk az általunk képviselt értékekről. Itt található a Parlament, amihez a 4K! több fontos ígérete fűződik: a részvételi demokrácia létrehozása a parlamenti képviselet mellett, vagy a politikusok kiváltságainak eltörlése, mint pl. a bemondásra adott költségtérítések és a politikusnyugdíjak megszüntetése, vagy a képviselők visszahívhatósága. A Tőzsdepalota és a Reagan-szobor a vadkapitalizmus szimbólumai: a multinacionális vállalatok kedvezményei ellen hol máshol akciózzunk – és hol máshol álljunk ki a kis- és középvállalatok munkáltatói járulékainak csökkentése mellett?

Ebben a körzetben van a Belügyminisztérium, ahol fölemelhetjük hangunkat a bicskei menekülttábor lakóit érő intézményes és fizikai erőszak és a hajléktalanok állami üldözése ellen. A József Nádor tér a Nemzetgazdasági Minisztériummal kiváló terület a nagybirtokok egy kézben történő koncentrációja elleni tiltakozásra, egyben arra, hogy bemutassuk elképzeléseinket a jövőbeli, munkahelyteremtési céllal létrehozandó termelőszövetkezetekkel kapcsolatban. A Szalay utcai Emberi Erőforrás Minisztérium pedig olyan ügyeink prezentálására ad helyszínt, mint az oktatási intézmények önállóságának növelése, az ingyenes felsőoktatás és a nyelvoktatás melletti kiemelt kiállás, illetve a betegek és az egészségügyi dolgozók érdekeinek fokozott védelme.

A Szabadság téren találjuk a Jobbik szentélyét, a Hazatérés Templomát Wass Albert, Szabó Dezső és Horthy szobraival, hamarosan pedig a német felszabadítók megszállók emlékműve is ezt a teret díszíti: elképzelhető ennél ideálisabb helyszín egy antifasiszta rendezvénynek? A szintén ezen a téren lévő amerikai nagykövetség pedig tengernyi témát kínál az NSA budapesti lehallgatóközpontja vagy a Nobel-béke díjas Obama jemeni gyerekeket gyilkoló drónjai elleni tiltakozástól kezdve a mindmáig börtönben sínylődő Chelsea Manninggel való szolidaritás kifejezéséig.

Igen, tudom, nem minden előbb említett pont szerepel a 4K! programjában. Azonban lássuk be: nem várhatjuk el a 4K-tól, hogy nekifutásból kiálljon mindemellett, és egyből rázúdítsa a hallgatóságra a nemzetközi baloldal összes nyavalyáját. Ezt a magyarországi közélettől egyelőre teljesen idegen világnézetet adagolni kell: mi pedig tenni fogunk érte, most és a jövőben is, hogy mindezekre sor kerüljön. Ha idén talán még nem is, de 2018-ban mindez ahhoz vezethet, hogy a Negyedik Köztársaság Párt parlamenti párttá válik és ezzel évtizedek óta először baloldali párt is lesz az Országgyűlésben.

A közvélemény-kutatók egyetértenek abban, hogy 2014-ben nem fog a jobboldali-liberális összefogás nyerni. Ahogy 2010-ben 20%-on állt az Magyar „Szocialista" Párt, úgy áll most 20%-on az Összefogás – ami gyakorlatilag továbbra is az MSZP, magába szívva Kunczétől Fodoron és Bokroson át Bajnaiig a jobboldali-liberális politikai elit felét.

Legyen bármennyire is botrányos az Orbán-kormány, a 2010 előtti neoliberális ámokfutásért felelősöket a választópolgárok zöme nem akarja újra kormányon látni, pláne úgy nem, hogy változatlanul ugyanazokat a szlogeneket szajkózzák, mint korábban. De ugyanezen választók hogyan viszonyulnának egy tényleges baloldalhoz? Hamarosan kiderül...

Úgyhogy kufijjákat elő, mindenki számoljon a jövőben egyre több vörös színnel. Nem, nem pirossal, hanem vörössel.

Hétfő este a postaládáknál folytatódott a kampány. A jövő héten kezdődik ugyanis az aláírásgyűjtés. 500 támogató aláírás összeszedése a feltétele annak, hogy valaki egyéni jelöltként indulhasson.

Nem csak úgy vaktában fogunk nekivágni: ezen a héten megszórjuk a 4K!-t bemutató szóróanyagokkal azokat a háztömböket, ahol gyűjteni fogunk. A korábbi új pártoknak az volt ugyanis a tapasztalata, hogy könnyebb volt ott ajánlást gyűjteni, ahol dobtak előtte szórólapot, mert ott már ismerték őket.

A helyi csoportjaink a korábbi választási eredmények alapján kijelölték azokat az utcákat és háztömböket, ahol jó esély van támogatókat találni. Nekünk nincsenek Kubatov-listáink, mi a nyilvános választási eredményekből dolgoztunk, mégis elég jól ki lehet olvasni a szavazóköri adatokból, hol élnek nyitott gondolkodású emberek.

Nekünk nincsenek fizetett aktivistáink és diákmunkásaink sem, mint az oligarchapártoknak. Nálunk a jelöltek és a helyi önkéntesek együtt talpalnak.

Ennek megfelelően én Óbudán jártam hétfő este a házakat, ugyanis ott leszek egyéni jelölt. Négy fős csapatban mentünk, gyors volt és hatékony. A házakba találomra becsöngettünk valahova azzal, hogy választási szóróanyagot hoztunk, és szinte mindig elsőre beengedtek minket. Kicsit alul méreteztük a dolgot a helyi csapattal, "csak" 1500 szórólap volt nálunk, ami egy pillanat alatt elnyeltek a postaládák. Nem baj, a következő napokban jobban felszerelkezünk.

A jövő héten már be fogunk csöngetni a lakásokba, és megkérjük az embereket, hogy írják alá a 4K!-nak az ajánlóívet. A postaládákat szórva arról beszélgettünk, hogy milyen szöveggel érdemes kezdeni. Egy liftre váró lakón teszteltük is: elmondtuk, hogy most ő a tesztalany, és ha ezt és ezt a szöveget hallaná, aláírná-e a lapot.

Azt mondta, aláírná.

Jövő héten kipróbáljuk élesben.

Kicsit reagálva a délelőtti posztra, itt a másik oldal, ahol nem a rosszul kiadott nyomtatványok, hanem a hivatalokban dolgozók a főszereplők. Választási Iroda, egy vidéki városban.

- Üdvözlöm, jó napot kívánok. Az ajánlóív igénylésemet szeretném leadni.
- Jó napot kívánok. Melyik szervezet égisze alatt tetszik indulni?
- A Negyedik Köztársaság Párt jelöltjeként indulok.
Tanácstalan keresgélés, majd mosolyogva:
- Tessék már egy percet várni, azonnal jövök.
A szomszéd irodából:
- Misikém, hallottál már a Negyedik Köztársaságról?
A harmadik kolléganő (fiatal, mosolygó hölgy) nem marad adós a válasszal:
- Tudod... A szívósok.
A hölgy leplezetlen, televigyorral az arcán visszatér, majd ellenőrzés után átadja a lebélyegzett fénymásolatot mindkét papírról, és megkér, hogy vigyek egy kis ismertetőt, szórólapot nekik, hogy tájékozódhassanak rólunk is.
Mivel felkészült ember vagyok, egyből el tudtam látni őket szórólappal, internetes elérhetőségeinkkel, és mosolyogva köszöntem meg a segítőkészségüket. Ezután már a pontos címükkel távoztam, amit azért adtak meg, mert jelezték: várják az érkezésünket szóróanyagokkal és az aláírásgyűjtő ívünkkel is.
Még soha nem éreztem magam ennyire jól hivatalban.

A bejegyzésből a helység és a jelölt nevét, az abban szereplők érdekében, kihagytuk.

Az aláírásgyűjtés még csak egy hét múlva kezdődik, de már az ajánlóívek megszerzése előtt a nemzeti együttműködés rendszerének mocsarában kell előretörnünk. Ma reggel az egyik választási iroda a minisztérium által kiadott formanyomtatványt hibásnak kiáltotta ki, amit persze nekünk kellene megoldanunk a minisztérium helyett.

Megpróbálom röviden: az ajánlóíveket, amelyekre az aláírást kell gyűjteni a jelöltállításhoz (a kopogtatócédula helyett) egy formanyomtatványon kell igényelni. Ezt a formanyomtatványt az illetékes minisztérium adja ki. A szombati programbemutatón ki is töltöttük a jelöltekkel a papírokat, mert hiába csak egy hét múlva adják ki a ajánlóíveket, valahogy az volt az érzésünk, hogy kell egy hét majd arra, hogy a helyi választási irodák elvégezzék feladatukat. Nem ma kezdtük a NER ellen.

Ma reggel azonban amikor egyik jelöltünk leadta az igénylést a helyi választási irodában, közölték vele, hogy a nyomtatvány hibás, ki kell egészíteni. Szerintük nem derül ki a nyomtatványról, hogy a pártelnök, aki aláírta valóban pártelnök-e, és egyáltalán ki jogosult a párt képviseletére. Mindez azért, mert a nyomtatványon nem szerepel semmi azonosító adat, név, lakcím, bármi, csak a párt képviselőjének aláírását kérik. Azonosítani csak a helyi jelöltet lehet belőle.

Ezért azt a feladatot kaptuk, hogy egészítsük ki a nyomtatványt egy újabb papírral, amire ezeket már ráírjuk. WTF? A nyomtatvány hibás, egészítsük ki? Egy kis időbe bele fog telni, amíg kiküldözgetjük mindenhova ezeket a kiegészítéseket Budapestről.

Még jó, hogy a másfél éves pártbejegyzési eljárás megtanított minket arra, hogy a Fidesz minisztériumai a Fidesz törvényeit sem képesek normálisan betartani és egy héttel előbb kezdtük a hivatali harcot. Ha ez mondjuk pénteken derül ki, akkor értékes napokat veszítettünk volna az aláírásgyűjtés két hetéből.

Biztos csak figyelmetlenek voltak a minisztériumban, és még véletlenül sem bürokratikus akadályokat akarnak görgetni elénk.