2011. október 23-án voltam életemben először tüntetni. Önkéntes rendezőként, a sajtóemelvényre vigyázva hallgattam végig a Milla-tüntetésen a beszédeket, és valamiért különös büszkeség töltött el, úgy éreztem, hogy megérte kijönni, és egy jó ügynek lehettem aktív részese. Egy olyan helyen, ahol több, mint százezer ember egyszerre mozdult meg egy, közös célért. Ahol nemcsak a szónokok, de mindenki, akivel vadidegenként beszélgettem, teljesen feldobott, motivált és tettrekész volt. Legyen az idős vagy fiatal, gazdag vagy szegény, pesti vagy vidéki, vagy bárki. Egy volt a lényeg: mindenki civilként volt kint, és nagyon sokan mutattuk meg: nem tetszik a rendszer.

2013. október 23-án, két évvel később leforrázva néztem végig a tévében a nyolc-tízezres szocialista majálissá silányult rendezvényen a Milla szellemében Gyurcsány által fizetett színpadot. Egymást savazó, zombikként feltámadó és a jobb érzésű magyar embereket rémisztgető múmiák váltották egymást, különböző értelmetlen, valóságtól teljesen elszakadt mantrákat szórva hol a másik, hol a hallgatóság felé. Juhász Péter még sajnos adta a nevét ehhez is - a százezer ember, a mi segítségünkkel felépített brand bekerült ez alá a szedett-vedett tolvajbanda alá.

2014. január 14-én a világi haver, a gigaszakértő Bajnai régi cimboráival együtt végleg elköszönt a Millától és annak egykori szellemiségétől. Azt a szervezetet, ami 2012-ben sajnos színpadra emelte, tízezrekhez juttatta el a hangját, most páros lábbal rúgta ki a fő üzenetével együtt. Ez az üzenet szerintem 2011-ben még az volt: hétköznapi emberként, különösebb elköteleződés nélkül is tehetsz valamit, és számít, ha valahogy kifejezed a véleményed.

Ez a törekvés - legalábbis a Milla és a Szoldaritás részéről - elbukott. Mi viszont továbbra is kitartunk mellette, nálunk nem kell jogilag elköteleződnöd, hogy formáld a közösséget. 

2014. január 16-án, azaz ma, emléket állítottunk a rendszerkritikus erők két legígéretesebb tömörülésének: a Millának és a Szolidaritásnak. Ennél azért jóval nagyobb reménységem volt a demokrácia megújítása kapcsán a Millában. Ezért ma megemlékeztünk róluk és egykori szellemiségükről. Egyúttal hálát adtunk az égnek, hogy a régi rendszerkritikusok közül legalább mi talpon maradtunk. Sajnos csak mi.